|
A lelkekben is nyomott hagyott a jégvihar
E sorok írója nem élte át közvetlenül a júniusi katasztrófát, egy órával az esemény után érkezett a helyszínre. De, ami Mezőhegyesen fogadta, szinte leírhatatlan, sokkoló látvány volt: zuhogó eső, sötétség, vastag jégtakaró, kopasz fák, kitört ablakok, földbe vert termés, a lovaspályán irtózatos rombolás. A cikk írása idején már egy hónap eltelt a jégvihar óta, de a városban még most is látszanak a pusztítás nyomai: óriási mennyiségű, halmokba összegyűjtött faág, levél, bedeszkázott ablakok, szitává ,,lőtt" redőnyök, félig kész tetők...
A Mezőhegyesi Ménes Kft. munkatársai sem felejtik el egyhamar azt a pénteki napot. A XVI. Kanca- és mén versenyre való felkészülés, a pálya előkészítése, az akadályok festése, a mobilboxok felállítása, a résztvevők - 113 lovas 217 ló - fogadása ugyanúgy zajlott, mint máskor. A szervezők az előrejelzések alapján nem számítottak különösebb időjárási akadályra. (A lovasok egyébként is egy kis esőtől még sohasem futamodtak meg). A péntek reggeli kezdéskor kitűnő idő fogadta a versenyzőket, a helyszínen készült fotókon jól látszik, a lovasok egy része könnyített módon, ingben lovagol.
Pap István Tibor, a Mezőhegyesi Ménes Kft. akkori tenyésztésvezetője, időközben kinevezett ügyvezetője így idézi fel a történteket: Minden verseny előtt hetekkel előbb elkezdem nézni az előrejelzéseket. Ez azért is fontos, mert a pálya talajának a legoptimálisabbnak kell lenni, fel kell készülni az esetleges locsolásra, hengerezésre. Csütörtökön illetve péntek reggel még senki nem gondolt esőre, nemhogy ekkora viharra. Délelőtt jöttek telefonok, hogy Kecskeméten, Szeged környékén esik az eső, de esőnél többet az előrejelzések sem mutattak, pedig félóránként megnéztem. Már a B2 ifjúsági szám ment, amikor látszott egy nagy felhő, az összevetés előtt ezért szünetet rendeltünk el, a ,,nagy borulásra való tekintettel". Ami az ezt követő 10-15 percben bekövetkezett, arra senki nem gondolt. A jégvihar óriási széllel érkezett, felborította a mobilboxokat, letarolta a fákat, villanyoszlopot tört ketté. Semmit nem lehetett látni, még a helyszínen lévő mentőautó sem tudott átállni egyik helyről a másikra. Sajnos a viharnak személyi sérültjei is voltak, 4 súlyos és 8 könnyebb sérültet szállítottak kórházba, többeket a helyszínen láttak el. A boxokban lévő lovak elszabadultak, megsérültek, egyet a helyszínen kellett elaltatni, kettőt a kórházban.
- A pusztítás nem kerülte el a Ménes Kft.-t sem, milyen károk keletkeztek és hol tart a helyreállítás?
A központi ménesudvarban az istálló tetejére dőlt egy fa, a vakolatot leverte a jég, az ablakok betörtek. Ezt az épületet két éve teljesen felújítottuk, most szó szerint viharvert. A fedelesnél, az egyes istállónál szintén hasonló a kár. A 48-as ménesben az istálló tetőszerkezetének 25 %-a megsemmisült, a napokig tartó esőzés következtében a mennyezet is leszakadt. A lovaspályán az akadálypark jelentősen sérült, a fix istállók palateteje betört, a kandellábereket leszaggatta a szél, a színpad fedést is letépte, közel félmillió forint értékű csak a ponyva. Sérült a lelátó, a zsűritorony is. A régi büfésor tetejét a pálya másik végében találtuk meg. Amikor a pályán újra helyreállt az áramszolgáltatás kis ,,gejzírek" törtek fel több helyen, ugyanis a vízcsapokat letarolta a vihar és amikor újra indult a hidrofor, ömlött a víz mindenütt. Öt hektár zabunk teljesen megsemmisült, szerencsére a legelőket nagyobb kár nem érte. A biztosítók felmérték a károkat, minden ingatlanra és a lóállományra is van biztosításunk, a kárigényt bejelentettük. Munkatársainkkal már másnap reggel hozzákezdtünk a faágak, a nagy mennyiségű levél összetakarításához, a tetők fedéséhez, majd az üvegezéshez, a vakolat helyreállításához. Jóleső érzés volt, hogy önkéntesek is jöttek segíteni. Nagy gondot okoz, hogy a környékbeli gabonatáblák teljesen megsemmisültek, eddig innen szereztük be az alomszalmát, mintegy 3000 bálát. Most annyit tudunk tenni, hogy a gazdák búzáját, amit elvert a jég, fűkaszával lekaszáljuk, rendsodrózzuk, bálázzuk, így is próbáljuk biztosítani a télire valót, bár ez most háromszor annyiba kerül, mint szokott. A gazdák még hasznosítani szeretnék idén a földjüket, nekik ez segítség. A fűszéna remélhetőleg elég lesz, mert a kaszáló kívül esett a viharzónán.
- Nem esett szó a lovaikról, mi történt a ménesekben?
Semmit nem tudtunk a ménesben lévő lovainkról, mert nem működtek a telefonok. A vihar elmúltával egy munkatársam hozta a hírt a ,,huszi ménesből", hogy egy ló sincs a ménesben! Először a pálya és a ménes közötti területen kerestük a lovakat, hiába. Később jött a hír, hogy a 73-as majornál látták a 70 kancából és 50 csikóból álló ménest. Traktorokkal, gyalog, autóval indultunk keresni őket, megtaláltuk a csapást, hallottuk is a ménes dobogását, de a párától semmit sem láttunk. Többször találkoztunk így a lovakkal, próbáltuk szólongatni, megnyugtatni őket, de a megrémült lovak kétszer is kitörtek a gyűrűből. A ménes már-már megnyugodott, amikor egy öreg kanca elindult, a többiek utána és megint elszaladtak, egyenesen a város felé. A lovaspályánál keresztbe állított kamionnal, emberekkel sikerült útjukat állni. Visszafordultak, de egyenesen a vasúti töltés felé, ott mentek kb. 2 km-t, amikor végre az ismerős legelő felé fordultak. Estére minden kancát és csikót sikerült lekötni az istállóban. Valószínű már a vihar kezdetekor kitörtek, mert szerencsére a jég nem okozott sérüléseket, inkább a kiálló fatörzsektől, a töltéstől keletkeztek rajtuk vágások, külső sérülések. A 48-as ménesben az istállóba menekültek az évjárati csikók, így nem történt baj velük.
A károk felszámolása gyorsabb, mint a lélek megnyugvása
Mezőhegyesi látogatásunk során bekopogtattunk a város polgármesteréhez, Csanádi Istvánhoz is.
A lovasversennyel együtt meghirdetett „Lángosfesztiválra” készültünk, de a délután kezdődő programokra a vihar miatt már nem került sor – emlékezett Csanádi István. Gyorsan történtek az események, fél tizenkettőkor már nem volt áram a polgármesteri hivatalban, a telefon sem működött, pedig még nem volt vihar. Így utólag tudjuk, a riasztás 11.49-kor érkezett, de a jégvihar már 11.40-kor tombolt. Éppen a testvérvárosi delegációval indultunk ebédelni, az autóban ért bennünket a jégvihar, a 140 km/órás szél. Iszonyú volt, de ez ellen emberi hatalom, tudás tehetetlen volt. Több évszázada nem található feljegyzés arról, hogy Mezőhegyesen jelentősebb jégverés pusztított volna.
- Polgármester úr milyen károk keletkeztek a városban és hol tart most a helyreállítás?
A 2899 ingatlanból 1568 sérült (tető felszaggatás, kémény ledőlés történt, nyílászárók, redőnyök sérültek), ennek 1/3-a súlyosnak mondható. Az önkormányzat 12 közfeladatot ellátó épületéből 11 megsérült valamilyen mértékben, ezen kívül famatuzsálemek törtek derékba, a szél ereje fákat csavart ki tövestől, a fákon alig maradt levél. A város legnagyobb foglalkoztatójának és adófizetőjének, a Ménesbirtok Zrt.-nek 3,5-4 milliárd forintos a mezőgazdasági kultúrában esett kára. A bajban az emberek a pillanatnyi sokk után összefogtak, megkezdték a mentést és az ideiglenes helyreállítást a környékbeli településekről is érkeztek szakemberek barátok, ismerősök. Már aznap délután minden ingatlant felkerestünk a kárelhárítás érdekében. A kistérség önkormányzatai, vállalkozók is segítettek, a DÉMÁSZ például 3 millió forint gyorssegélyt küldött. Kaptunk komplett nyílászárókat, nagyobb mennyiségű síküveget. Amire nagy szükségünk van még: cserépléc, kéménytégla, szarufa, cserép, pala, üveg, de óriási gond a 4-500 pótkocsira való hulladék elszállítása is. A biztosítók megkezdték a károk felmérését, sajnos azonban az öngondoskodás nagyon sok családnál hiányzik. A katasztrófa feldolgozására egy hónap kevés volt, a nyoma hónapokig, évekig megmarad. A károk felszámolása hamarabb megtörténik, mint az emberi lélek megnyugvása - zárta a beszélgetést Csanádi István.
Ha valaki megteheti és tud segíteni, a mezőhegyesiek a 11733151-15344193-80130002 számú ,,Adomány elemi kár fedezetére" elnevezésű számlára várják az adományokat, ahol már 6,1 millió forint gyűlt össze.
Szabó Zsuzsa
|
