|
Díjugratás
 Ez az egyik szakág, mely méltó arra, hogy
az Olimpiák színpompás versenye legyen. Alapelvei a tereplovaglás, és a
vadászlovaglás közben előforduló természetes és mesterséges akadályok
leküzdéséből fokozatosan alakultak ki a XIX. század végén és a XX. század
elején. Kezdetben zavaros elméletek, bizonytalanság és kapkodás jellemezték,
amelyek akadályozták a lóban rejlő hatalmas ugróképesség kibontakozását.
Ebben egyenként versenyeznek a lovasok, a pályán egyszerre csak egy lovas
lovagol, pontosabban a helyi versenyszabályok előírásainak megfelelően
felállított akadályokat ugratja. A rangsorolás pontozással történik,
akadályok leveréséért, ellenszegülésért, lóról való leesésért, kitörésért
hibapontokat kap a lovas, amely összességében beleszámít a teljesítményébe. A
versenyeket egy bírói testület felügyeli, egyben pontozza a teljesítményt, a
hibákat és összesíti a végső rangsort. A díjugrató-versenyek általában az
úgynevezett összevetéssel zárulnak, amikor az eredeti, vagy egy megváltozott
pályavonalon, minél kevesebb hibaponttal, minél rövidebb idő alatt kell
megugratni ezt a lovasoknak.
|
