Galopp

A síkversenyzés, a lóval való sportolás voltaképp a lovassport legősibb formája. Kezdete az emberiség történelmének korai évezredeibe nyúlik vissza.

A korai középkorban, a  népvándorlások idején Ázsiában, a pusztai nomád  népeknél, az európai kontinensen, az ott élő germán  törzseknél, különösen a vallási ünnepeken tartottak lóversenyeket. Ezekről a versenyekről azonban nem tudunk semmi kézzelfoghatót, nevezetesen azt,  hogyan, milyen körülmények között és milyen szabályokkal  futatták azokat, csak annyit tudunk róluk, hogy voltak, mert erről már írásos emlékek is tanúskodnak. A  mai értelemben vett síkversenyzés,  a galoppsport őshazája Anglia. Fellegvára  New Markét, de számos helyen rendeznek kiemelkedő jelentőségű versenyeket,  úgymint Chesterben, Doncasterben,  Epsomban. A galoppversenyzés  Európában már a 19. század elején virágzott, túllépte a szigetország határait, “átkelt” a La  Manchecsatornán, és a kontinens nagyvárosainak kedvelt szórakozása volt. A galoppversenyekben a zsokék nyeregben ülnek.

Ügető

Az ügetést  nyomon követhetjük már az ókori kultúrákban, a sumér-akkád és a perzsa birodalomban, később a fáraók Egyiptomában is népszerű sport volt. Az ókori Rómában, de még ezt megelőzően a görög  birodalomban is igen elterjedt volt a kocsiversenyzés,  ami azzal függhetett össze, hogy mind a görögöknél, mind a rómaiaknál a harci szekereknek a háborúkban – mai szóval  mint fegyvernemnek – igen nagy szerepük volt. Természetes tehát, hogy ennek velejárójaként a kocsiversenyzés terjedt el.

Az ügetőversenyekben a versenyző, a hajtó könnyű, kétkerekű kocsiban (sulkyban)  ül. Az ügetőversenyek világszerte igen elterjedtek és rendkívül

népszerűek. Az ügetőversenyek lovait ügetőfajtának  nevezik, az  ügető lovaknak meghatározott jármódot kell betartaniuk, miközben húzniuk kell a  kocsit, amin a hajtó ül.

.